Só a fülre – gyermekkorunk legkedvesebb fájdalomenyhítése

Emlékeznek arra az időre, amikor a gyerekeknek még nem lehetet kapni külön fülvédő sapkát, és ha szúrt, pattogott vagy tompán fájt a fül, a szüleink meleg sót tettek rá? 

A napokban többször fájt a fülem. Pattogott, szúrt. Felnőttként sem kellemesebb ez a fájó érzés, hiába tudjuk az okát. Legfeljebb kevésbé riasztó, mint gyerekként. Van itthon fülvédő sapkánk, felnőtt méretben is. Kényelmes a használata, egyszerű. A felmelegített, de nem forralt vízbe kell beledobni a fülméretű zselépárnákat, ami hamar átveszi a meleget. Ezeket a kis párnákat kell belerejteni a sapka fülrészéhez varrt kis zsebekbe. Kellemes meleget nyújt, a sapka viselésével máris tompul a fájdalom.

Semmihez sem fogható érzés

Egyszerű és gyorsan segít. Miközben mókás a családnak, hogy anyán is fülvédő sapka van. A nevetés is gyógyír. De mégis hiányzik valami. Természetesen az édesanyám gondoskodására gondolok elősorban. Amikor felnőttként megbetegszünk, hiába nem vagyunk már gyerekek, olykor akkor is vágynánk a törődésre és az ápolásra. Hiányzik, hogy az édesanyám előkeresse a sót. Ahogyan régen tette, amikor még gyerek voltam. A sót lábosba téve, gyorsan kevergetve melegített át a gáztűzhelyen. Azután kis zsákba öntötte, és mert eleinte tűzforró volt még a só, a zsákot külön még egy kisebb törölközővel is áttekert, nehogy megégessen. Úgy tette a fülemre. Egészen pontosan az ölébe, hogy én belehajthassam a fejemet, a fülemet melegíteni. Mindig mocorogtam, hogy a párna jól fedje a fülemet.

Emlékszem, később, amikor kihűlt a só, vagy már meguntam a fekvést, mert vége lett a mesének, amit az anyukám akkor talált ki, a kis sócsomag a radiátorra került. Anyukám ott melegítette tovább, hogy bármikor újra magamhoz vehessem, ha fájt a fülem.

Ez hiányzott most nekem. Ez a gondoskodás. Az édesanyám és a só meleg illata. Így nem tettem mást, mint fogtam a Himalája Sóház új termékét a sópárnát, hogy leteszteljem mit tud a rózsaszín álom textilbe dugva.

Az édesanyámat nem helyettesítette, de a fájdalmat tompította. És később örömmel hívhattam az anyukámat telefonon, hogy minderről beszámoljak neki.

A sós vizes inhalásról se feledkezzünk meg

A fülgyulladásnak van az a nagyon csúnya tulajdonsága, hogy nem jelenti be az érkezését. Rendszerint hirtelen tör rá az emberre. A leggyakrabban egy betegség, például a nátha, megfázás tüneteként vagy arcüreggyulladással párosulva. A só ma is a legelterjedtebb népi gyógymód, ha fülfájásról van szó. Mert a meleg fájdalomcsillapítóként hat a sajgó fülre.

A népi hagyomány a fül, sóval való melegítése mellett, a sós vizes inhalálást is említi. Az édesanyám is sokszor inhalált velem. Ilyenkor egy nagy lábosban vizet melegített, abban oldotta fel a sót, szórt mellé kamillát. Majd előkerültek a törölközők is. A lábos felé hajoltunk mind a ketten – sosem hagyott egyedül inhalálni – a fejünket letakarta a törölközőkkel, hogy a felszálló sós-kamillás gőz az orrunkon át megtegye jótékony hatását. Naponta egy-két alkalommal, esetenként öt-hat percen át inhalálni már segítségünkre lehet.

Megelőzésképpen is lehet naponta egyszer inhalálni, ha nincs inhalátor gépünk, hogy elkerüljük a nátha, a megfázás, a köhögés és a torokfájás fájdalmát.

A recept pofonegyszerű: Három teáskanál Himalája Só egy liter vízben feloldva. Ennyi is elég lehet ahhoz, hogy megvédjük szervezetünket az őszi-téli időszakban.

Szerző: Polgár Ágnes
Kép: Himalája Sóház